A dolgozatok elkészítéséhez használtam az MS Office és az OpenOffice.org szövegszerkesztõjét. A pdf változat az OpenOffice.org
Writer "pdf export" funkciójával készült. Szintén az OpenOffice és az MS World "mentés
weblapként" funkciójával készültek az érdemi részei a weblapos megjelenítésnek (html
kód és stíluslap információk), ezeket csak optimalizáltam, illetve az xhtml 1.0-ás
szabvány szerint átírtam.
Az üresség
közepe /--- Ezt is érdemes elolvasni, én teljesen megvilágosodtam (zavaromban
:)/
Saját definicióm az idõ meghatározására.
A dolgozatok értékelésénél tanáraink figyelembe veszik a következõket: elkészült
dokumentum szerkezete (szövegszerkesztõ ismerete informatikushoz méltó színvonalon),
felhasznált források (megfelelõ mélységû kutatómunka), ajánlásaik figyelembevétele
megtörtént-e (hallgatói dvd-n elérhetõ ajánlások betartása már bizonyítja, hogy
a hallgató megfelelõ szinten érdeklõdik a tárgy iránt).
Nem lettem elméleti fizikus, vagy teológus a filozófia dolgozat elkészítésével,
de mérnöki alapossággal oldottam meg a feladatot, ami nem csak a problémamegoldó
képességeim hivatott alátámasztani, hanem a legkülönbözõbb helyzeteknél mutatkozó
kitartásomat (nem informatikai téma, de megoldottam) is.
DOLGOZAT FILOZÓFIA
tantárgyból
A
világmindenség és keletkezése
Az emberek mindig is törekedtek a
világ megismerésére, ennek egyik eszköze a filozófia, amely olyan kérdésekre is
képes választ adni, ami tapasztalati úton nem ismerhetõ meg. Legtöbbször
logikai úton történik egy-egy elmélet bizonyítása. A címben felvetett
lételmélet kérdésköre kapcsán meg kívánom vizsgálni az elterjedtebb
istenérveket, és a tudományos elméletek bizonyító, vagy cáfoló képességeit,
rávilágítva olyan tisztázandó, és pontosan megfogalmazandó definíciókra, mint az
idõ fogalma, vagy az értelmezhetõ világmindenség, mint szükségszerûen zárt
rendszer fogalma. A szükségszerûség a teljesség igényébõl ered, az esetleg fel
nem fogható rendszert is a világmindenség részének tekintjük a vizsgálódás
során.
Az egyik nagy kérdés a világ
keletkezése, ezzel összefüggésben isten léte, és szerepe az általunk ismert (és
tapasztalható) világegyetemmel kapcsolatban. A bevezetõben említett tudományos
megismerés itt nem tud a tapasztalásra alapozni, a lehetséges
"forgatókönyvek" a jelenleg tapasztalható hatások alapján történõ
visszakövetkeztetések. A kozmikus háttérsugárzás, galaxisok mozgása
valószínûsíti egy kb. 13-14 milliárd évvel ezelõtti õsrobbanás megtörténtét,
ami a jelenlegi tudományos teóriák szerint egy végtelenhez közelítõ sûrûségû
"õsanyag" végtelenhez közelítõen kis idõpillanat alatti
"robbanása”
lehetett. A kvantummechanikai állapotok egyidejûségével magyarázott kezdet
elõtti idõtlenség (ill. végtelenül rövid "õsrobbanás" elõtti idõszak)
miatt a meghatározó tudományos nézõpont szerint a világmindenség önmagától
keletkezett, nem volt szükség "elsõ mozgatóra”. A vallások istent, mint
elsõ mozgatót feltételezik, így álláspontjuk szerint a teremtés, ha nem is
teljes aprólékossággal, de isten mûvének tekinthetõ. Filozófiai (és vallásos)
elméletek a világmindenség ciklikus állapotváltozásait
is megfogalmazták, valamint találhatók érvek isten létezése, és cáfolása
mellett is.
A világ keletkezése során érdemes
tisztázni, hogy világ alatt azt a világmindenséget értjük, ami az általunk meg
nem tapasztalt részeit is tartalmazza az univerzumnak. Így lényegében a
keletkezés alatt nem csak az õsrobbanás tágulási szakaszában kialakult elemek
és az elemek által létrehozott csillagok, galaxisok keletkezését értjük, hanem
a robbanást megelõzõ állapotban jelenlévõ energia, vagy más sûrûsödést
eredményezõ összetevõ keletkezését értjük. És lehetséges, hogy ennek a
rendszernek a külsõ összetevõjeként más még nem tapasztalt rendszerek is
léteznek olyan módon, hogy állandó hatást nem gyakorolnak erre a rendszerre. A
megtapasztalt univerzummal kapcsolatban itt még eldöntendõ kérdés, hogy
mindenféleképpen létezik-e más külsõ rendszer, ami részben magyarázat lehet az
õsrobbanás kialakulását eredményezõ összetevõk jelenlétére. A napjainkban is
még kidolgozás alatt lévõ, de már matematikailag igazolt húrelmélet szerint is
létezhet több általunk tapasztalt univerzumunkhoz hasonló univerzum, amelyek az
észlelt kiterjedések mellett további dimenziókkal is rendelkezhetnek. Az
istenérvek cáfolatánál ezekre alapozva található érv isten létezése ellen,
hiszen lényegében isten is a világmindenség részének tekinthetõ, illetve az
ok-okozati hatások alapján isten önmagától történõ mozgatása alapján
feltételezik, hogy akár a világmindenség is lehet önmaga mozgatója.
Ha pedig a világmindenséget azonosítjuk istennel, akkor is felmerülhet a
kérdés, hogy mi volt a legelsõ kiváltó ok, vagy hatás. Lényegében a
világmindenség, mint rendszer részletességét vizsgálva nem lehet választ
találni a lényeges kérdésekre, lehet akár végtelen szintû a külsõ rendszerek
sokasága, a keletkezés tekintetében mindig felmerülhet az oksági hatás, és
ezzel összefüggésben az „elsõ mozgató” kérdése.
"Elsõ mozgatás" egy idõ
megléte nélküli (pl. kvantum) állapotban nem igazán értelmezhetõ, ha úgy
vesszük, akkor az elsõ mozgatás elõtti létezés lehetetlenségét megcáfoltuk a
tudományos önmagától elinduló folyamatok elvével. Ha az idõ nélküli állapotban
nincs értelmezve az idõ, akkor a létezés sincs értelmezve, mivel az is egy
idõfüggõ meghatározás - de nem zárható ki olyan állapot, ami istent is magába
foglalva az elsõ mozgatás hatásával azonos eredményt okoz az elsõ értelmezhetõ
idõpillanatban.
Fontos lenne tisztázni,
hogy miként lehet megfogalmazni az idõ definícióját, mert az elsõ mozgató
szükségességét feltételezõ filozófiai érvelések (sõt cáfolatai is) az idõ meglétét,
és egyenletes, egyformán érvényes minõségét tételezik fel.
Ki kell hangsúlyozni, hogy a korai
nagy tudományos elméletek nem vesztették érvényüket, pl. Newton-i gravitációs,
Galilei sebesség törvénye érvényesek, csak nem lehet minden helyzetben alkalmazni.
Pl. relatívisztikus sebességgel mozgó testek esetén Einstein általános, és
speciális relativitás-elméletét kell alkalmazni. Az új elméletek (pl.
húrelmélet), és tudományos felfedezések sem tették semmissé Einstein elméletét,
csupán nem alkalmazható egységes térelméletként (ami utolsó éveinek munkássága
lett volna). A relativitás-elméletek matematikai, és tapasztalati úton is
igazoltak, megállapítást nyert, hogy a fény sebessége állandó határsebesség
(1c). Az egyik paradoxonként felfogott számítás szerint, ha az egyik irányba
0,7c sebességgel halad egy test, és vele ellentétesen 0,8c sebességgel halad
egy másik test, akkor az egymáshoz viszonyított sebességük kevesebb, mint 1c,
megközelítõleg 0,962c ,
ellentétben a Galilei sebesség törvénnyel, ami a relatívisztikus sebességek
miatt nem alkalmazható itt. A relativitáselmélet szerint a mozgásban lévõk
saját relatív ideje is eltérõ a hozzá képest nyugalomban lévõhöz képest (nem
téve különbséget, hogy ténylegesen melyik test van nyugalomban). Fontos adat az
idõ múlásával kapcsolatban még: „egy elképzelt egyenesvonalú utazással,
melyben egy ûrhajó mindvégig állandó g gyorsulással halad mégpedig úgy, hogy
kifelé félútig gyorsul, az út másik felén pedig lassul, és a célállomásnál
megáll. … 2 millió fényév távolságra levõ Androméda-galaxishoz utazva az
ûrhajón csak 59 év telne el, míg a Föld több mint 4 millió évvel lenne idõsebb
az ûrhajó visszaérkezésekor. Egy hasonló, de az ûrhajó vonatkoztatási
rendszerében 78 évig tartó oda-vissza út során 500 millió fényév
távolságra juthatnánk el és visszaérve a Földet több, mint egy milliárd évvel
látnánk idõsebbnek. …”
Az elképzelt utazás során nem lenne átlépve a fénysebesség mértéke.
„A relativitás üzenete nem az, hogy
„minden relatív”. Az igaz, hogy néhány más abszolút fogalommal együtt el
kellett vetni az abszolút tér, és az abszolút idõ fogalmát. Einstein
elméletének azonban a legfõbb mondanivalója (amellett, hogy ez az elmélet
egyezik legjobban a tapasztalattal) a következõ: „Ha a természettörvények
helyesen vannak megfogalmazva, akkor minden megfigyelõ számára azonos alakúak.”
…”
Az azonos alakú törvények véleményem szerint nem azt jelentik, hogy minden
lehetséges mértékegység mindig azonos. A mozgásban lévõ test
számára az idõ múlása az általunk megszokott, és felfogott ütemtõl eltérõen
alakulhat. Az idõ múlása (üteme) a fentiek szerint relatív, de csak egy mérce,
amivel a végbemenõ változásokat hasonlítjuk különbözõ szempontok szerint. A
mérce jellemzõit pedig nem lehet olyan módon meghatározni, hogy egyértelmûen
kizárható legyen az önmagába forduló
minõsége, vagy az, hogy végtelen terjedelmében kellene alkalmazni.
Nehezen képzelhetõ el olyan változás, ahol az idõ ütemével az ok-okozati láncon
csak az OK bekövetkeztét lehetne mérni.
Az Eistein-i elmélet nem zárja ki,
hogy kellõ nagyságú energia a határsebesség feletti sebesség fölé gyorsítson
egy testet, vagy részecskét (aminek itt már az alsó határ lesz a fény
sebessége, ez alá lassulásához ismét végtelenül nagy energiára lenne szükség).
Az elgondolás fel is vethet egy kérdést, mekkora az az energia, ami az
õsrobbanáskor felszabadult. Ha ez az energia gyorsított a határsebesség feletti
sebességre részecskéket, akkor ez akár önmagába forduló változásokhoz is
vezethet úgy, hogy a tényleges kezdetet nem leszünk képesek megállapítani.
Az utóbbi idõben elterjedt tudományos
elméletek (részben filozófiai elméletek - a tapasztalás hiánya miatt) szerint
lehetséges a jelenlegi általános világnézettõl (és esetleg ebbõl kifolyólag a
világegyetem keletkezésével kapcsolatos) eltérõ jövõkép is. A folyamatosan
táguló világegyetem vezethet olyan állapothoz is, amikor a tágulás zsugorodásba
fordul át (itt megalapozott lenne a körforgásra alapozott vallási, és
filozófiai világnézet), vagy a tágulás miatti rendkívül gyenge kölcsönhatások
miatt az univerzum anyaga végtelenül megritkulna. Ez újabb lehetséges körforgás
forrása lehetne (õsrobbanás elõtti állapothoz hasonló állapot), vagy az eddig
nem ismert kölcsönhatások miatt újabb változások indulhatnának.
Nem értek
egyet a fénysebességgel mozgó részecskében „megálló idõ” nézetével, hiszen az
idõ mérésének alapja maga a fény sebessége, mint ütem, és a fénysebesség, mint
határsebesség alatti mozgások mérésére alkalmas. Az önmaga sebességével mozgó
részecskék (pl. a fény fotonja, mint részecske), vagy ez e feletti sebességgel
haladó egyéb elemek (pl. tachyonok) sebességének mérésére megfelelõ „ütemet”
kell alkalmazni, különben nem történik mérés. Nem lehet 0cm hosszúságú
mérõrúddal távolságot mérni, és helytelen lenne kijelenteni, hogy 0cm-es
mérõrúddal történõ mérés esetén a 0cm-es távolságot megtevõ részecske számára
megáll az idõ. Az idõ nem áll, csak nem történik mérés. Helytelenek a
„kezdetben nem volt kezdet”
jellegû megállapítások, a kvantummechanika legkisebb mérhetõ idõegységre
vonatkozó meghatározásai olyan idõegységet takarnak, amelynél kisebb idõegység
alatt nem történik mérhetõ változás az univerzumot érintõ állapotokban. Ennél
az idõegységnél kisebb egységek alatt is történnek változások. Ezeket a
változásokat „valószínûségi felhõvel” jellemzik, és a Planck idõegységgel ilyen
módon szerepelnek a számításokban. ,
Az idõ definícióm a fentebb
részletezettek szerint: Az idõ az OK – OKOZATI hatások sorrendje. A sorrendiség
tulajdonsága a mérce jellemzõje is egyben.
Stephen Hawking
véleményét tudom elfogadni a világ keletkezése, és isten közremûködése közötti
kapcsolatban: “Nehéz a világegyetem kezdetérõl beszélni Isten
koncepciójának említése nélkül. Munkám az Univerzum eredetérõl a
tudomány és a vallás határán van, de én megpróbálok a határ tudományos oldalán
maradni. Lehetséges, hogy Isten oly módon cselekszik, hogy cselekedetei nem
magyarázhatók tudományos törvényekkel. De ebben az esetben mindenkinek
személyes hite alapján kell haladnia.”
Felhasznált irodalom
[1.] Alvin Hudson – Rex
Nelson – Útban a modern fizikához (válogatás a magyar fordításból) LSI
Oktatóközpont, Budapest, 1994., 995.o., 1004.o., 1007.o., 1012.o., 1064.o.
[2.] Plank-idõ,
wikipedia, é.n., http://hu.wikipedia.org/wiki/Planck-idõ
[3.] Szn. - Mi az idõ
definícója?, internet, 2000.06.21.-2007.01.10. - http://forum.index.hu
Filosz, Tudomány
[4.] The Bible
According to Einstein, Jupiter Scientific, h.n., 1999 - http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Biblia_Einstein_szerint
[5.] Zsolo -
Kozmológiai istenérv (Dióhéjban), internet, 2005.05.08. - http://gondolkodom.hu/acview.php?ArtID=2414
[6.] Zsolo
- Ontológiai istenérv (Dióhéjban), internet, 2005.05.03. – http://gondolkodom.hu/acview.php?ArtID=2412
oldal tetejére
DOLGOZAT AZ IFORMATIKA
GAZDASÁGI ÉS HUMÁN ASPEKTUSAI
tantárgyból
Az informatika fejlõdésének sajátos jegyei
a 20. század végén, az ezredfordulón.
A kibertér bármely számítógépen keresztül elérhetõ, amely képes bekapcsolódni
a hálózatba; egy hely, az egyetlen hely, amely többdimenziós, határtalan, mindenütt
van, és sehol sincs, egy hely, ahol semmit sem felejtenek el, és mégis minden változik.
MICHAEL OGDEN
A 20. század végére az informatika alkalmazása elengedhetetlenné vált,
felhasználása az élet minden területére kiterjed. A technikai háttér dinamikus fejlõdésének
köszönhetõen az informatikai alkalmazások tervezésénél nagyobb hangsúlyt kapott
a felhasználói interfész minõsége a használhatóság érdekében, így az élet egészen
hétköznapinak számító területein is jelentõs felhasználás tapasztalható. A fejlõdés,
és az ezzel együtt bekövetkezõ változások az informatika szinte minden területét
érintik. Érintett a számítógépes hardver, a szoftverek felépítése és tervezése (a
felhasználói interfész kategóriáján kívüli tervezés), a hálózati felhasználás jellege,
adatvédelmi szokások, és a fejlõdést motiváló kereskedelmi és marketingszokások
(licenszelési formák, kereskedelmi termékek – fõleg a játékok), valamint a távközlési
felhasználások.
A számítógépes hardver fejlõdésére jellemzõ a fokozatosság (azonban
folytonosan gyorsuló ütemben), ami a tervezés során alkalmazott technológiának,
és a meglévõ szoftverkörnyezetnek tudható be. A processzorok tervezésénél pl. a
korábban már megtervezett elemi egységek felhasználásával alakítják ki a késõbbi
egyre nagyobb bonyolultságú egységeket, ritkán születik különösen lényeges új architectuális
változtatás. Ez a meglévõ egységekkel történõ építkezés a tervezés gyors, gazdaságos
és nagymértékben automatizálható folyamatát segíti elõ. Rendkívüli bonyolultságú
áramkörök gyors tervezését teszi lehetõvé az ilyen elemekbõl építkezõ számítógéppel
támogatott (és nagymértékben automatizált - CAD=Computer Aided
Design) tervezés. Az így automatizált tervezés lényegesen gyorssá,
és gazdaságossá teszi a termelési folyamatot, jelentõsen lecsökkenti a fejlesztésre
fordított idõt, így a piacon történõ megjelenést, és elterjedést is meggyorsítja.
Némi hátrányként jelentkezik az új megoldások alkalmazásánál az építkezõ
jellegû tervezéssel jelentkezõ optimalizálási nehézségek. Jellemzõ a hardveres fejlesztésekre
a meglévõ, vagy fejlesztés idejében megjelenõ szoftverkörnyezethez (operációs rendszer,
és felhasználói programok) történõ igazítása. Kiemelt szempont a kompatibilitás,
de az elavulási idõ meghosszabbítása érdekében szempont a jövõbeni elvárások is
(pl. grafikus megjelenítõk gyakran támogatnak jövõbeni szabványokat, amelyek leprogramozása
még folyamatban van – ilyenek napjainkban tipikusan a DirectX 10-es verziót támogató
kártyák). Általánosságban elmondható, hogy kölcsönös ösztönzés tapasztalható a hardveres
és szoftveres fejlesztések esetén. A hardveres teljesítményt a tervezések során
az új szoftverek által megkövetelt teljesítményhez próbálják igazítani, és viszont,
a szoftverek szolgáltatásait, minõségi jellemzõit a hardveres teljesítmény maximális
(vagy sokszor azon túli) teljesítményhez igazítják.
A század végi hardveres irányvonal a felhasználás jellegébõl adódóan
két fõ meghatározott kategória mentén alakult ki, ami eltér a korábbi alkalmazástól.
A korábbi, fõleg kutatásra használt számítógépes felhasználásra a nagygépes (szuper-számítógépes),
és a felhasználói oldalról terminál jellegû alkalmazás volt a jellemzõ. Ez az otthoni,
és kisirodai alkalmazásra szánt személyi számítógépek, és a vállalati szerver számítógépek
(még nem nagygépes kategória), és szerverhez kapcsolódó jelentõsebb teljesítményû
személyi számítógépek felhasználása felé orientálódott. Kevésbé jellemzõ a nagygépes
környezet, nagyvállalatok is egyre inkább több nagyobb teljesítményû – alkalmanként
különbözõ funkcionalitású – szervergép alkalmazását részesíti elõnyben, ami a kiszolgáló
oldali szoftver környezet fejlõdését, és cseréjét támogatja. A személyi számítógépek
otthoni felhasználása rendkívüli mértékben elterjedt az ezredfordulóra, ez nagymértékben
köszönhetõ a kialakult információs hálózatnak, az Internetnek, és a rajta keresztül
elérhetõ hihetetlen mértékben gyarapodó információ halmaznak. Nem kis szerep tulajdonítható
a számtalan egyszerû otthoni felhasználónak szánt programnak (multimédia alkalmazása,
játékok, stb.).
A szoftverek szolgáltatásbeli, minõségi jellemzõinek kialakítása indokolt
az elavulás elkerülése érdekében, ami fõleg üzleti megfontolás. A fejlesztésre fordított
kiadások kevésbé térülnek meg egy gyorsan elavuló program esetén. Jellemzõ terület
a játékszoftverek fejlesztése, ahol megfigyelhetõ, hogy a legújabb játékok a megjelenés
idõpontjában meglévõ legerõsebb hardver erõforrásokat követelik meg, és minõségi,
szolgáltatásbeli lehetõségeik így sokszor évekre elõrevetítve helytállóak. A szoftverfejlesztésben
is tapasztalhatóak olyan új változások, amik a fejlesztési idõ csökkentését célozzák
meg (CASE technikák – UML és objektumorientált technikák). Az objektumorientált
programozással a kód újrahasznosításának lehetõsége olyan hatékony eszköz, ami lerövidíti
a fejlesztés idejét, és egyszerûen megoldhatóak a strukturált programnyelveken nehezen
megvalósítható feladatok. A legtöbb programnyelven már lehet objektumorientált technikákat
használni. Elterjedtek olyan keretrendszerek, amelyek számtalan programozási függvénykönyvtárat
(fõleg a grafikus felhasználói interfész – GUI - kialakításához) készen a programozó
rendelkezésére bocsátanak, ezek leprogramozásával már nem kell foglalkozni. (MS:
.NET framework, Linux: wxWidgets, GTK
Web:
CS – framework) A legtöbb programnyelv rendelkezik
„visual” tervezési lehetõséggel, a grafikus képernyõn állítható össze a program
néhány összetevõje (GUI, adatbázisterv, stb.).
Az egyes felhasználóknak szánt asztali alkalmazások a felhasználói
interfész egyre kifinomultabb tulajdonságával rendelkeznek, itt elsõsorban a megjelenés
a szempont. Az üzleti alkalmazásoknál megfigyelhetõ több lényeges változás. A 80-as,
90-es évekre jellemzõ szerver-kliens rendszerek a szerver oldalon kevésbé alkalmaztak
szerver oldali programokat (leginkább csak fájl, adatbázis tárolást végezték), elég
általános volt az önállóan, személyi számítógépen futtatott program. A hálózati
szokások, fõleg az internet felhasználásának terjedésével, és az internetes technikák
használatával a programok nagy része a vékonykliens irányába fejlõdött, vagy teljesen
szerver oldali technológiára került át. Sokkal nagyobb létjogosultságot kaptak az
adatbázis alapú rendszerek, megjelentek osztott adatbázisok (internet segítségével
egymástól fizikailag távol lévõ adatbázisok kapcsolódtak egy rendszerré), és a nagy
adathalmazok kezelésére adattárház kezelési technikák alakultak
ki. Lényegesen átalakultak az adatkezelési technikák, önálló felhasználó, fájl és
lemezkezelési szolgáltatásokat kaptak az adatbázis-kezelõk. Fizikai lemez partíciók
kezelésére alkalmas több adatbázis-kezelõ (saját fájlrendszer használatával), így
gyorsítva a futását. A korábbi SQL szabvány is több nagy adatbázis-kezelõ rendszerben
strukturált programozási lehetõséget nyújtó kiegészítést kapott. Megjelentek az
objektumorientált adatbázisok, és ezek felhasználását támogató adatbázis-kezelõ
rendszerek.
Hálózati felhasználással kapcsolatos szokások legjobban meghatározó
tényezõje az Internet lett. A korábbi percdíj alapú távközlési díjak helyett bevezetett
sokkal olcsóbb kommunikációs költségek jelentõsen hozzájárultak a világháló általános
elterjedéséhez. A „nem internetes” programok is támaszkodnak már az internet használatára,
a megjelenõ frissítéseket, biztonsági és egyéb javításokat meglévõ internet kapcsolat
esetén akár automatikusan a program letölti, és telepíti felhasználói beavatkozás
nélkül. Az Interneten felelhetõ információ segítségével a felhasználók, és fejlesztõk
(valamint más informatikai szakemberek) tudása folyamatosan fejlõdik, ez is hozzájárul
az informatikai fejlesztések elõmozdításához.
A hálózati és kommunikációs szokások megváltozása több fontos adatvédelmi
szokás megváltozását eredményezte. A számítógépes programok mûködését befolyásoló
rosszindulatú programok, a számítógépes vírusok még a 80-as években nem voltak jellemzõek,
azonban az Internet felhasználásával, és az új kommunikációs lehetõségekkel elterjedtek.
A kommunikációs kapcsolat fennállása lehetõvé tett más jellegû támadásokat is, az
adatlopások, rosszindulatú támadások (programok, számítógépek blokkolására irányuló
törekvések – hacker támadások) is új biztonsági kérdéseket vetett fel. A vírusok,
és támadások elleni védekezéshez módszereket kellett kidolgozni, és az új támadási
lehetõségek ellen folyamatos fejlesztéssel kell ezeket a módszereket korszerûsíteni.
A támadások egyéb formája is védekezésre sarkalta a programok fejlesztõit. Ez a
támadási forma a szellemi tulajdon (programkód), és magának a programnak az illetéktelen
felhasználása. A hátrány az elmaradt haszonnal, valamint a költséges fejlesztéssel
létrehozott kód jogtalan felhasználásával jelentkezhet. A programok védelme érdekében
számtalan védekezési módszer született, ami kiterjedt a programkód
tömörítésére, és titkosítására (a telepítéskor a telepítõ pl. InstallShield végzi
a program visszafejtését), valamint a hordozó média legkülönbözõbb védelmével (másolás
védelmi technikák – pl. hibás szektorok elhelyezése a CD lemezen, stb.).
A fejlõdés szempontjából komoly motivációs tényezõ a szoftverek licenszelési
politikája, ami által a felhasználó nem tulajdonosa a megvásárolt programnak, hanem
speciális szerzõdés szerint „bérlõje”. Az újonnan megjelenõ programverziókra, és
fejlesztésekre így nem mindig jogosult automatikusan. A szoftverek fejlesztõje érdekelt
az aktív termelésben, a legújabb hardveregységekkel felszerelt számítógépek tudását
az új szoftverek tudják igazán kihasználni (nem ritkán nem is használhatóak a régi
szoftverek), így a fejlesztésbõl is biztos bevételi forrása keletkezik. Az aktív
termelés pedig az új, és hatékonyabb technikák felhasználását segítik elõ.
A korábban informatikai felhasználást nélkülözõ (felhasználói oldalról)
távközlés is az ezredfordulóra már kiemelten alkalmazta a számítógépes világban
megszokott kommunikációs formákat (e-mail, internet használat – WAP, GPRS ). A korszerûbb
mobiltelefonok, amelyek már komoly számítógépes teljesítménynek megfelelõ erõforrásokkal
rendelkeztek, olyan szintû támogatást nyújtottak, ami korábban elképzelhetetlennek
tûnt. Az 1980-as, és 90-es években az egyszerû végfelhasználó lényegében csak beszélgetések
lebonyolítására használta a vezetékes, és mobil távközlés eszközeit. Számtalan olyan
cikk jelent meg a korábbi informatikai folyóiratokban is, amely az ilyen nagy tudású
mobiltelefonok (vagy más mobileszközök) létjogosultságát kérdõjelezte meg a GPRS,
és újabb 3G, 4G rendszerek kiépítése elõtt. A szolgáltatások közé sorolható az internetes
használat mellett a mobilkészülékek nagyteljesítményû operációs rendszerrel, és
számítógépes környezetben megszokott programokkal (naptár, multimédia és más irodai
programokkal) történõ ellátása, más egyéb programok telepítési lehetõségének biztosítása,
pl. útvonaltervezõ, vagy GPRS rendszert használó nagy pontosságú navigációs programok.
Irodalomjegyzék:
-
Szabó Katalin – Kommunikáció felsõfokon. Kossuth kiadó,
Bp., 2002.
-
Endrõdi Tamás – Felhasználói interfész. Fõiskolai jegyzet
-
Angster Erzsébet – Szoftverfejlesztés – Az UML modellezés
alapjai. Munkaanyag, 2003. június
-
Pavol Èerveò – Programvédelem fejlesztõknek. Kiskapu Kiadó,
Bp., 2003.
-
http://www.securityfocus.com/
- Adatvédelmi kérdésekkel foglalkozó közlések, levelezõ listák
-
Dreilinger Tímea – Vírusvédelem. Panem Könyvkiadó, Bp.,
2004.
-
SaveAs Kft.
www.saveas.hu – Vírusok.
Tanulmány, 2002. szeptember 16.
-
SaveAs Kft.
www.saveas.hu – Esettanulmány
a Cyber-Crime egyezmény weboldaláról. Tanulmány, 2001. november 30.
-
SaveAs Kft.
www.saveas.hu – Hálózati
monitorozás, avagy a csomag lehallgatás etikus és etikátlan felhasználása. Oktatási
anyag, 2001. február 11.
-
SaveAs Kft.
www.saveas.hu – Overflow
technikák. Oktatási anyag,
2002. március 1.
oldal tetejére
DOLGOZAT TUDOMÁNYTÖRTÉNET tantárgyból
Kliegl József munkássága
Kliegl József
A magyar nép rengeteg zseniális képességű fiával büszkélkedhet, nemcsak Magyarországon,
hanem a világ minden tájára sodródott rendkívüli képességű magyarokkal is. Ezen
zsenik közül volt, aki saját elhatározásból döntött úgy, hogy külföldön kamatoztatja
tudását, voltak akik itthon nem kapták meg a kellő elismerést, támogatást, ezért
távoztak és voltak olyanok, akik itt maradtak és életük végéig üldözte őket a magyar
zsenik fátuma, a meg nem értés, a sikertelenség. Ezen utóbbi csoportba sorolhatjuk
a zseniális magyar mechanikust, feltalálót, Kliegl Józsefet is.
Kliegl József Baján született 1795. december 25-én. Magyar nemesi családból származott.
Életéről nem sok adat maradt fenn, annyit viszont biztosan tudunk, hogy élete szegénységben
küzdelmekkel telt. A Vasárnapi Újság korabeli számai így emlékeznek róla: „Ritkaság
olyan ember, akinek lángeszét szinte két évtized folytán hirdeti a sajtó, bámulja
ország-világ, műveit már gondolatban is megcsodálják,- aki éjjel nappal töri magát,
mértékletes életet él, táralgásban nyájas, követeléseiben szerény: és mégis szegénységgel
kell küzdenie, olyan szegénységgel, amely lefekvéskor felkeléskor bús sóhajjal kíséri
a Miatyánk ezen szavait: Add meg a mi mindennapi kenyerünket.„
Iskolai tanulmányait Baján kezdte, majd egyetemi éveit Pesten töltötte. Az egyetemi
tanulmányok végeztével a katonai hivatás mellett döntött. Bécsben töltötte ezeket
az éveket, ahol a tiszti rangot is megkapta, ám katonai pályáját egy csatában szerzett
sérülés ketté töri.
Korán árva lesz, de az örökölt nemesi vagyonból nem sok marad számára, mert az örökösödéssel
járó adósságok felemésztik azt. 1822-ben köt házasságot egy szegény bécsi család
lányával, de ez megköveteli tőle, hogy tiszti rangjáról lemondjon. Bécsből hazatérve
gazdatiszt lesz Baján, később megyéje esküdtnek is megválasztja. Ez a hivatás azonban
nem elégíti ki, mert érdeklődése, személyisége rendkívül sokszínű volt. Ezért a
tetterős ifjú feleségével visszatér Bécsbe és beiratkozik a képzőművészeti akadémiára
festészetet tanulni.
1828-ban telepedett le ismét Pesten a családjával. Eleinte nélkülözniük kellett,
ám bebizonyosodott, hogy az akadémián szerzett tudását olyannyira kamatoztatni tudja,
hogy abból családját is képes eltartani. Csendéleteket, miniatűr arcképeket festett.
Lefestette gróf Zichy Józsefet és családját, amikor annak birtokán vendégeskedett.
Saját bevallása szerint már gyermekkorában is vonzották a gépek, de komolyabb gépészeti
kérdésekkel csak 1833-tól kezdett el foglalkozni. Mindent elkövetett annak érdekében,
hogy ismereteit, tudását bővítse: a múzeumokban kiállított gépeket tanulmányozta,
gyárakat, nyomdákat látogatott. Mindemellett kitűnő matematikus is volt.
Az első találmánya egy számológép és egy búvárhajó volt. Ezek azonban sok későbbi
találmányához hasonlóan csak tervek maradtak, ugyanis a búvárhajó tervét túl fantasztikusnak
találták, a korabeli krónikák pedig sejtetik, hogy a számológép tervét egy olyan
ember mutatta be Párizsban, aki látta előzőleg Kliegl terveit. A búvárhajó tekintetében
fontos szerepe volt a kudarctól való félelemnek, amely nem a működésképtelenségtől
való félelem volt, hanem a fogadtatásból adódó sikertelenség, ami sokkal súlyosabb
kudarcként hat. „Taval
más menzetbeliek roppant zajt ütöttek illyen hajó próbatételével.”
A legnagyobb találmánya, ami sajnos csak halála után hozta meg számára az elismerést
a nyomdai szedő-és osztógép. Azt, hogy mi inspirálhatta ennek a gépnek a feltalálására
a hazánkban ekkor végbemenő változásokkal, és a gyermekkorában kialakult gépek iránti
érdeklődéssel magyarázhatjuk.
Széchenyi István az elindítója annak a kornak, amelyet Magyarországon reformkorként
tartunk számon. Egy éves jövedelmét ajánlja fel az 1825-ös országgyűlésen arra,
hogy létrejöjjön a MTA. E kor történelmi hátteréről csak pár szóban tennék említést.
Magyarországon olyan törekvések fémjelzik ezt az időszakot, mint a Habsburgoktól
való elszakadás, polgárság létrehozása, nemzeti önállóság, magyar nyelv államosítása.
Mindezt békés úton, reformokkal kívánják elérni. Széchenyi és Kossuth munkássága
nagyban befolyásolja a közéletet. Kossuth új fegyvert teremt a nyilvánosság és az
országos közvélemény megteremtésére, a modern újságírást.
Nagy igény jelentkezik arra, hogy tökéletesítsék a nyomdai munkákat, a korábban
kézzel végzett műveleteket gépiesítsék.
Kliegl gépének mintadarabja 1834-ben készült el papírlemezekből és fából. Erről
a szerkezetről sajnos rajz nem maradt fenn. 1879-ben egy másik magyar Kövesdy Dániel
készített hasonló szedő-és osztógépet. Ez hasonlóan működött a Kliegl féle találmánnyal:
levegőnyomásos úton jutatta el a betűket a tartójukból a gyűjtőhelyre csatornákon
keresztül. 1840-ben mutatták be a gépéről tett jelentést a Magyar Tudós Társaság
ülésén. Ez a jelentés azt is tartalmazta, hogy ez a szedőgép 13-szor többet teljesít,
mint egy kézi szedő, az osztó, pedig annyit, mintha 23 szedőt foglalkoztatna. A
szedőgép igazi sikerekkel kecsegtetett, még orosz nyelvű szedéshez használható változat
elkészítésére is kapott felkérést. „A föltaláló abban a biztos reményben
él, hogy a legrövidebb idő alatt mind a két gépet teljesen el fogja készíteni. Legelőször
is a magyar nyelv számára valókat építi meg. Aztán jön majd csak a német. Minden
nyelv ugyanis csekélyebb szerkezeti változtatásokat kíván meg a gépen. A föltalálót
egy orosz nyelvű szedéshez való gépnek a megszerkesztésére is fölkérték már s ő
ezt meg is csinálja.”
Terveit pusztán képzelődésnek minősítették. A Magyar Tudós Társaságnak Vörösmarty
Mihály is tagja volt, aki pártfogását hangoztatva a következőket írta jelentésében:
„Nem
tagadhatjuk, az eszme itt olly merész, a’ gépezet első szemre olly szövevényesnek
látszik, hogy eleinte a’ kivihetőség vagy inkább a’ gyakorlatiasság
iránt némi aggodalmat éreztünk, de a’ szorosabb vizsgálat azt is eloszlatta…”.
Egy időben gyűjtést is szerveztek, hogy a gép elkészülhessen, de sajnos nem gyűlt
össze elegendő pénz tervei megvalósításához, pedig olyan neves támogatói akadtak,
mint például: báró Eötvös József, gróf Mailáth János, Szemere Pál, Habsburg József
főherceg. Azt javasolták neki, hogy próbálkozzon külföldön találmányával, de ezt
határozottan elutasította. Napjainkra az ilyen jellegű nemzeti büszkeség és hazaszeretet
eltűnt az emberek gondolkodásából, és a nemzeti tudat helyét nemzeti szégyenérzet
(külföldi munkavállalás, kirándulás, stb.) vette át, ami egyébként nem lenne indokolt,
ha a sok más területen magyarok által elért sikereket tekintjük. Az általános viselkedés
így a kollektív meghunyászkodás, és kizárólag az anyagi érdekek dominálnak.
A szabadságharc bukása végül megsemmisítette törekvéseit. A gép sorsáról annyi ismeretes,
hogy 1873-ban még a Nemzeti Múzeumban volt kiállítva. 1925-ben veszett nyoma. A
találmányról szabadalmi leírás nem maradt fenn, csak egy a billentyűzet elhelyezéséről
készült ceruzarajz.
A keserű csalódások után ismét festészetből, és zongoraórák adásából tartotta fenn
magát 1849-ig, amikor is a nagyváradi fegyvergyárban kap állást.
Ebben az időszakban Magyarország jelentős természeti átalakuláson megy át. A folyamszabályozások
révén eddig mocsaras területek válnak termékennyé, új gazdálkodás kultúra bontakozik
ki. Erre az időszakra tehető Budapest létrejötte. Vezető szerepet a városok játszottak.
Kibontakozik a gyáripar, a kereskedelem. A fő csomópontok között kiépülnek az első
vasútvonalak. Az első vasútvonal 1846-ban Pest-Vác között, majd 1847-ben Pest-Szolnok,
1863-ban Pest-Fiume csomópontok között. 1900-ra Magyarországon 17108 km vasút épül
és 2917 mozdony szolgálta a közlekedést. Kliegl érdeklődése is a vasutak felé terelődik,
mégpedig az egysínű vasút problémájával kezdett el foglalkozni. Tervei iránt szlavóniai
fakitermelő vállalat érdeklődött, azonban mire a kocsi elkészült, addigra a vállalat
csődöt jelentett, és az összes költség őt terhelte. Idézve feleségének írt leveléből:
„Rám
rohantak a hitelezők, perbe idéztek és a bíróság elmarasztalása következtében a
kocsi rövid pályámmal együtt eladatott.”
Ausztriában kívánt szabadalmaztatni egy nagyszerű találmányt, melyet mások elismerésével
(terveit ellopták) használtak fel a semmeringi hegyi pályán. A gőzmozdony nagyszerűsége
abban rejlett, hogy fékrendszerének köszönhetően a pályaszakasz bármelyik pontján
meg tudott állni, valamint különösebb erőlködés nélkül közlekedett teljes terheléssel
is. Petőfi Sándor így emlékezett meg erről a találmányról: „Klieglnek,
a nagy gépésznek új találmánya van. Egy végtelenül tökéletesített vaspálya, melyen
hegynek és völgynek utazhatni, kanyarodhatni jobbra balra, s elkészítése csak felényibe
kerülne, mint a mostani vaspályáké, s így az utazási költség is a mostaninak csak
fele lenne!... Milyen nyereség!” Az akkori közlekedésügyi miniszter Széchenyi
István elutasító magatartást tanúsított, ezért Kliegl sikertelensége miatt Petőfi
őt hibáztatta. Petőfi naplójának bejegyzése, valamint a kor technikai fejlettsége
bizonyítja, hogy Kliegl által létrehozott gépészeti találmány rendkívül magas színvonalú,
és jól hasznosítható találmány volt, amely költséghatékonyabb felhasználást tett
volna lehetővé. Ez a megoldás azért is jó volt, mert a vasút építőit megkímélte
a költséges talajkiegyenlítési munkáktól. Vasútját elsősorban a fővárosnak szánta.
Végül a mozdonyról készült modell József nádor gyermekeinek játékszerei között végezte.
Tervei között szerepelt a mai hernyótalpas járműnek megfeleltethető úgynevezett
sínlerakó mozdony nevű találmány, azonban adat nem maradt fenn róla. Napjainkra
igen széleskörű alkalmazása van a hasonló eljárásnak a hadiiparon kívül is.
Katonai célú találmányai között szerepel a szabadságharc idején készített szórólöveg
elnevezésű fegyver, melyet a nagyváradi fegyvergyárban el is készítettek, felhasználni
viszont nem volt lehetőség, mivel a harcok véget értek.
Ő találta fel a hangjegyíró gépet, amiről a Vasárnapi Újság korabeli számában így
írtak: „Mivel
pedig azon keserü tapasztalással öszült meg a jó öreg úr, hogy nagyobbszerü eszméit
nincs a ki életbe léptesse; mult évben ollyan gépet talált ki, mellyet ő saját szekrényke
zongorára illesztve, mellyben olly gépezet rejlik, s ugy van a zongorával összeköttetésbe
hozva, hogy a mint játszik azon valaki, minden legkisebb érintést hiven feljegyez
a gép a benne forgó s ezen használatra készitett papirra.”. Hasonló jellegű
szerkezet kifejlesztésével a korabeli zeneművészek (Liszt Ferenc, Erkel Ferenc,
Ábrányi Kornél) is kísérleteztek, ám nem jártak sikerrel. Kliegl találmányát végül
megveszik, és a Nemzeti Múzeumnak adományozzák. Az így szerzett pénz teremti meg
megélhetésének anyagi forrását életének utolsó éveiben. Gépének sorsáról annyi ismeretes,
hogy a múzeumból eltűnt 1905 táján, majd egy lakásba kerülve gyermekek tönkretették,
és a többi találmányához hasonlóan ez is feledésbe merült.
Lakásán mutatta be következő találmányát, amelyet 1858-1859-ben fejlesztett ki.
Ezzel a mezőgazdasági munkákat kívánta könnyíteni. Ez nem volt más, mint egy aratógép.
Szakértők el voltak ragadtatva ettől a szerkezettől, amely két-három óra alatt egy
holdnyi területet volt képes learatni. Ennek a találmánynak a további sorsáról nem
maradtak fenn adatok.
A nyomdaipar számára a korábbi szedő és osztógépet fejlesztette tovább olyan módon,
hogy az osztás műveletét szükségtelenné tette az új találmánya, amely a sztereotip
matrica-készítő gép volt. Ennek a gépnek a működése az anyagi elismerésben részesült
hangjegyíró gép működéséhez hasonlított. A korábbi elismerés jótékony hatása újabb
zseniális újításra ösztökélte így a feltalálót. Az igazán jelentős találmányainak
így ez a két gép számított (szedőgép, és hangjegyíró gép), és még halála előtt is
készült a szedőgép elektromos változatának a bemutatásával. Ha minden egyes találmány
valamiféle elismerést kapott volna, akkor minden bizonnyal sokkal termékenyebb,
és jelentősebb találmányok is megszülettek volna. A találmány rajzai fiának Kliegl
Dénesnek a birtokába kerültek, ám az utókornak ezek sem maradtak fenn.
A szabadságharc leverése után bujdosni volt kénytelen, ez idő tájt feltehetőleg
Aradon élt. Adósságai miatt elárverezik gépeit (egyes források szerint), így ez
is közrejátszik, hogy a bujdosás alatt és a későbbi időszakban a találmányai után
nem érdeklődnek, és művei jelentős részének nyoma veszik. 10 gyermeke volt, életének
utolsó éveit nélkülözéssel töltötte úgy, hogy megmaradt találmányait kénytelen volt
értékesíteni, hogy fenn tartsa magát. 1870. január 7-én halt meg Pesten (eltérő
adatok vannak halálának időpontjáról is).
A 19. században lezajló technikai fejlődések, valamint a szellemi élet fellendülése
(ebben az időszakban alakulnak a főbb tudományos intézmények, egyesületek, társulások,
amelyek maguk után vonják a hozzájuk kapcsolódó folyóiratok megalakulását) ellenére
érthetetlen számomra is, hogy sem a közlekedésben született terveit nem támogatták,
sem korábban a nyomdaiparban született terveit nem alkalmazták. A feltaláló részéről
megvolt minden sikerhez szükséges feltétel - lelkesedés, publikációk, az esetek
többségében a szükséges anyagiak, és pártfogók a sajtó, valamint a kormány tagjai
között is – de sajnos ez mind kevésnek bizonyult, és a pártfogás se mindig
a kellő mértékű volt. A legtöbb találmánya a publikációk, és az állandó bemutatók
hatására más feltalálók „ihlettjéül” szolgált, és az áhított sikereket
mind anyagiak, mind pedig elismerések tekintetében külföldi feltalálók szerezték
meg. Erre számtalan korabeli folyóirat, és naplófeljegyzés hivatkozik. A halála
után a Nemzeti Múzeumban őrzött megmaradt gépei is ugyanilyen sajnálatos módon az
1910-es ipari kiállításról tűnt el, az utókor számára pedig nem maradt örökségül
a nagyszerű találmányaiból.
Kirekesztettségének egyetlen oka csupán az lehetett, hogy rossz helyre született.
Ez az elutasító magatartás nem csak anyagi gondokat okozott számára, hanem lelki
teherként is nehezedett rá. Napjainkban elismert feltalálóként mutatják be, mint
a nyomtatási
technológia úttörője.
Felhasznált irodalom:
Dienes Lajos: Vasárnapi Újság 1854-1860 cikk gyűjtemény
http://epa.oszk.hu/00000/00030/00153/datum03264/cim203265.htm
Bánáti: Kliegl József életrajz
http://www.bajaobs.hu/baja/bek/banati/kliegl.htm
Kenyeres Ágnes (szerkesztő): Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
elektronikus változat:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC07165/08082.htm
Novák László: A nyomdászat története
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/novak/html/novak7/novak14.htm
Hungarians int he History of Communication
http://freespace.virgin.net/huntrade.london/DISCOVER/grcomm.htm
Thousand Years of Hungarian Culture
http://www.hungemb.com/damascus/hungarian_science.htm
oldal tetejére